ELŐSZÓ
SOSEM TŰNŐDTEM AZON, hogyan fogok majd meghalni − bár az utóbbi hónapokban lett
volna rá okom. Ám ha el is játszom a gondolattal, biztos nem így képzelem.
Lélegzet-visszafojtva meredtem a vadász sötét szemébe, pedig nyájasan nézett rám a
terem túlsó sarkából.
Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit
szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit...
Nem néznék most farkasszemet a halállal, ha annak idején messzire elkerülöm Forks
városát. Féltem. Nagyon féltem, de mégsem bántam meg, hogy így döntöttem. Ha az élet
valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget
ér.
A vadász barátságosan mosolygott. És lassan elindult felém, hogy megöljön.
