"Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét."
Carlos Ruiz Zafón
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Antoine de Saint-Exupéry. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Antoine de Saint-Exupéry. Összes bejegyzés megjelenítése

Antoine de Saint-Exupéry Citadella


Antoine de Saint-Exupéry


Citadella



Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) életműve eléggé későn vált ismertté Magyarországon. A Vol de Nuit (Éjszakai repülés) ugyan már 1940-ben megjelent magyar fordításban, a Le Petit Prince (A kis herceg) 1947. évi első megjelenése után mégis 1966-ig kellett várni egyéb regényeire, amikor hazájában már némileg halványodóban is volt e hősi halált halt pilóta-író dicsőségének fénye, aki jó két évtizeden át szerepelt a francia szellemi élet vezetőinek sorában, többek között Camus és Sartre oldalán. Mind a mai napig ismeretlen maradt azonban nálunk művének nem regényes része, a halála után kiadott esszék, jegyzetek és elsősorban a Citadella.


Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg



A klasszikussá vált mesét szerzője barátjának, Leon Werthnek ajánlotta, ki "mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyvet is." Az ajánlásban irónia bújkál, az írói szándék azonban világos: a mű nemcsak gyerekeknek szól.


"- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka.

- Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni.

Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek.

Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal;

fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság."




"Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,

akinek van elegendő bátorsága és

szeretete az igazság kimondásához.

Az igazságot az ember nem magának

mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen

úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit."


Antoine de Saint-Exupéry Az ember földje




Antoine de Saint-Exupéry

Az ember földje



Ha sajnálkozunk, még mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab.