Összefoglalás: A szerző évek óta kísér haldokló betegeket önkéntes segítőként. Ebben a tanulmányban a betegágy melletti találkozások során szerzett kommunikációs tapasztalatait összegzi. Főbb kérdései, melyekre választ is kapunk: milyen motivációk alapján válik valaki önkéntessé, mi a szerepe munkájának, van-e helye az érintésnek és a humornak a haldokló mellett - és az, hogyan gazdagodhat az önkéntes e találkozások által.
„Útravaló
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, osszad meg. Az egész
világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj
neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért,
aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit
magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj,
mert a világ a tiéd.”
(Hamvas Béla)
